Vincze Ottó (Kisvárda, 1964.)
http://www.vinczeotto.com/
Munkácsy-díjas képzőművész, aki Szentendrén él és alkot.
Szentendrén nőtt fel, meghatározó gyerekkori emlékek kötik a városhoz.
A Képzőművészeti Főiskola esti tagozata mellett Szentendrén Barcsay Jenő, Balogh László, Deim Pál,
Szántó Piroska műtermét látogatta. Ezek a műtermek jelentették számára az igazi akadémiát.
1987-ben tagja lett a Vajda Lajos Stúdiónak, melynek az ezredforduló után tíz évig elnöke is volt.
Tanulmányainak végeztével pályáját festőművészként kezdte.
1993–1996 között Derkovits ösztöndíjas volt, majd a 90-es évek második felében és az ezredforduló után többnyire Németországban, Svájcban
nyert el ösztöndíjakat és állított ki.
2009-ben a Cité Internationale des Arts ösztöndíjasa volt.
2010-ben elnyerte a Vasarely Alapítvány ösztöndíját Párizsban.
2011-ben a Párizsi Magyar Intézet rendezett önálló kiállítást újabb műveiből.
2017-ben River-pool elnevezésű projektje Szentendre után az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálé
ideje alatt a Giudeccaa sziget partjánál aratott nemzetközi sikert, és nagy médiavisszhangot.
Ezt a művét idén a prágai Liszt Intézet fennállásának 70. évfordulója alkalmából kiemelt eseményként
hívta meg és építette fel a Moldván, a Károly-híd közelében.
Az installáció projekt weboldala: http://river-pool.com/
Munkái számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatóak.
Tekintsétek meg hivatalos weboldalát is.
http://www.vinczeotto.com/new/works.html?pu
Club tagjainknak a művész úr speciális témájú előadásokat szervez, meglepetésekkel fűszerezve.
Ezeket tudjátok látogatni a támogatói jegyek megvásárlása mellett. Aktuális előadások időpontjait megtaláljátok a Piactéren.
Kicsit bővebben írunk még nektek a grafikáinak jellemzéséről:
Vincze Ottó Munkácsy-díjas képzőművész grafikáiról:
Személyes kapcsolataink immár egyre nagyobb távolságokat képesek átfogni, egyre nagyobbra duzzad kapcsolati hálónk. Egyre több információ válik szabaddá és elérhetővé. A kulturális javakhoz való hozzáférés is egyre is egyre könnyebb, egyre inkább magától értetődő.
Mégis a digitalizált világunk adta lehetőségek immár egyre nyilvánvalóbban saját lehetőségeikbe zárnak minket. A túl sok információ, a túl nagy kapcsolati háló, a kulturális javak felhasználása, az információk megszűrése egyre nagyobb odafigyelést és energiát igényel, amely, figyelve a kultúra iránti igény és a szórakozás színvonalát kontraproduktívvá válhat. Egyre távolabb kerülünk egymástól.
Ez a távolság a kulturális intézmények (mint például egy múzeum) vagy egy kortárs kiállítás és a befogadó, maga a látogató között is optimalizálásra szorul. Ebben segíthet ez a kiállítás a falakon lévő grafikai lapokon látható, a mindennapi életből átvett és funkciójuktól megfosztott szabásminták, vagy a kártyajátékok piktografikus jelei zökkenthetnek ki minket, új lehetőségeket, új megoldásokat felmutatva.
Optimalizáljuk (táv)kapcsolatainkat!
/Részlet Herpai András művészettörténész Vincze Ottó Optimalizált távkapcsolat című kiállításához kiadott katalógusának előszavából. Kiadó: Ferenczy Múzeum, Szentendre/
„Vincze Ottó művészetében folyamatosan jelen van a grafika. Legtöbbször a rengeteg lehetőséget, kísérletezést megengedő szitanyomat műfajában tevékenykedik, de a jóval több mesterségbeli tudást igénylő lágyalapú rézkarcokon is dolgozik. Figyelemre méltó, hogy hasonló stiláris és szemléletbeli változásokat láthatunk grafikáin, mint a vásznain és installációin, mégis, grafikai tevékenysége elkülöníthetően marad *oeuvre-jének szerves része.
A Szentendrei Grafikai Műhelyben már a nyolcvanas évek végétől dolgozik. A helyi művészek által életre hívott műhely 1980-tól egyre inkább központi szerepet tölt be a helyi művészeti életben. Több művészeti ág képviselőit is megtaláljuk az alkotók között, de legnagyobb hangsúllyal a neoavantgárdhoz irányzathoz kötődő képzőművészek dolgoznak. Ebben a közegben alkot már a kezdetektől Vincze Ottó. A műhely tagjaként évről évre készít grafikai lapokat, amelyekben visszaköszönnek a vásznakon elért művészeti eredményei, elképzelései. (…)
Az ipari szabásminta tervek ónlapokból élednek újjá, így a rajz átkonvertálódik a valóságos térbe, hogy eredeti funkciójától megszabaduljon és térbeli szerepet vegyen fel. Ez a térbeliség és az eredeti funkció szűnik meg azzal, hogy a „rajz” transzponálódik át a papírra, így teljesen elidegenedik az eredeti mintától, hogy teljes egészében mondanivalót és a kompozíciót szolgálja. (…)
A művész a szabásminták világát átülteti a képzőművészet szférájába, mintha egymásra talált volna az implicit ösztönös játékosság és az explicit művészi szándék. (…)
Legújabb szitanyomatain pixelekre bontott portrékat használ fel, amelyeket éles kontrasztban mutat be. A fény-árnyék ellentétre alapozva erős drámaisággal ruházza fel a jelenetet. A kiállítás címadó darabján, az Optimalizált távkapcsolat (2013) című művén a portré és a tervrajz kontúrja összeolvad, így a ábrázolt alak elszemélytelenedik és elidegenedik a mindennapok valóságától, hogy a néző saját elidegenedett tükörképévé alakulhasson.” (…)
